Program

Program
Egy totális múzeumot szerettem volna csinálni.
Minden része az épületben, még a gépház is. Az egész egy hatalmas installáció. A látogató végignézhetné az anyagok válogatását, tárolását, a könyvtárar az irodákat, a konferenciát, a kiállítóteret önmagával, a boltot ahol vásárolhat.
Úgy is jó ha dolgoznak benne ténylegesen, de úgy is ha üres volna az egész, mert elmentek ebédelni a dolgozók.

Maga a választott épület sok szempontból adott ehhez inspirációt.
Vác legmagasabb épülete 43,5 m magas. Ablaktalan, belül külön-külön leszigetelt kamrák, légtechnikai járatok zsilipek és mindezek már elbontott maradványai. Akik dolgoztak benne, utálták, és a Forte messze volt a bezárástól, amikor már lehegesztették az ajtóit. Elég volt a tizede egy gyárcsarnokban, hogy ellássa a feladatát. Azóta egy értelmetlen üres torony.

Az Építészeti Múzeum ide kerülne.

Kívülről zárt képet mutat, megközelítése a Forte ligetjében történne, a gyár többi épületének fokozatos eltűnésével egy park venné körbe.
A látogató a nyugati végfalon keresztül jut be a toronyba, az eredeti főbejáraton. Egy lépcső felvezeti az egybenyitott főtérbe. Alulról nézve képet kaphat a múzeum belső bonyolultságáról azonnal.
Az épület szerkezete pillérvázas monolit vasbeton, csak a homlokzati elemek előregyártottak, de belül minden egyedi. Az épület volt technológiájából következő kialakítás adottságait megpróbáltam minél jobban kihasználni.

A torony eredendően tizenegy szintből áll, a belmagasságok eltérőek. A szintek többsége a gépek eltávolításával üressé vált, belső válaszfalak csak a volt gépházakban maradtak meg, illetve a két alsó szinten. Egy monolit vasbeton fal végighúzódik az épület egész hosszában a volt folyosó mellett. Ezt a falat megtartottam. Az épületben eredetileg két lift és lépcsőház található, az egyik szabadtéri a másik az egyik lift mellett van.
A lépcsőház melletti liftet megtartanám a másik elbontásra kerülne, két új lift kialakítása történne a keleti légcsatornában. A lépcsőházak megmaradnának.
Az épületet két fő funkcionális egységre bontottam. Az egyik a "nagycsarnok" az első emelettől egészen a tizenegyedikig egybenyitott térrel. A pillérváz kivételével minden meglévő elem kikerülne ebből a térből, és átadná a helyét az éptészeti múzeum adattárának, ami fokozatosan újra betöltené ezt a teret.
A másik egységben kapnának helyett a múzeum különféle részei. Minden funkció külön szintre csoportosítva.

A jelenlegi földszintre mellékhelységek és épületkiszolgáló helységek kerülnének.
Az első emeleten lennének az alapvető kiszolgáló egységek (pénztár, bolt, ruhatár, értékmegörző, büfé). Illetve egy lépcsősor ami felvezet a második szintre ahol a konferenciaterem található. Az első és második szint szoros kapcsolatban állna, elviekben az első emeleti aula hozzákapcsolható a konferenciákhoz, vetítésre és fogadásokra alkalmassá lehet tenni. A kapcsolódó kiszolgáló funkciók mind itt találhatóak.

Az első emelet emellett biztosítja az épület különféle pontjain lévő liftek és lépcsőházak elérhetőségét.

A következő szint a konferenciatér és kiszolgáló terei (hangosítás, székraktár).
A harmadik emelet a múzeumba beérkező és az azt elhagyó tárgyak válogatója és csomagolója. A beérkező hagyatékok itt kerülnek feldolgozásra. Innen kezdődik a tároló struktúra is.

A negyedik és ötödik szint a könyvtár, itt lehet megtekinteni és kutatni a kikért anyagokat.
A hatodik szinten zajlik a fénymásolás és digitális feldolgozás. A fotórestaurátorok is itt találhatóak. Ez régen az egyik gépház volt, ezért néhány vasbeton válaszfal megmaradt. Ezeket részben felhasználtam.

A hetedik szint modellműhely és válogató.

A nyolcadik szint a papír és műkincsrestaurátoknak van szánva.

A kilencedik az irodaszint, az igazgató és kurátor ezenkívűl a kutatók munkahelyei találhatóak itt.

A tizedik szint kiállítótér. A régi főgépház néhány válaszfala tagolja a teret.

A tetőszinten a régi felépítmény sziluetjében pavilonszerű ráépítmények vannak, az egyik kiállítótér, míg a másik gépház. A tető járható, szabadtéri kiállítások rendezhetőek itt.

A Nagycsarnok az épület déli felében található. Itt kerülnek eltárolásra a hagyatékok. A kutatók számára biztosítva van ennek a résznek a bejárhatósága, de a látogatók csak kívülről láthatják. ,
Az idő haladtával, ahogy gyűlnek a hagyatékok, ez a tér szép lassan ismét tele lesz.